Hmm… Hogy köszönt egy remete egy látogatót? Ha remete, minek “mutatkozik meg”? A fene se tudja… ilyen kettősségek vannak bennem, ilyen dualitásokból épülök fel.
Szóval, köszöntelek vándor. Itt -terveim szerint- elvonultságom összegyújtött levélkéit, csöndjeit, képeit, cseppjeit, fájdalmait, szemlélődéseit, örömeit osztom meg Veled… (vagy kaparom össze magamnak?)
Te mész, én maradok. Neked jó utat, nekem éber jelenlétet. És, ha úgy hozza életed, látogass be hozzám máskor is, ha jól esett itt megpihenned.
a remete
Úgy tűnik, a Föld lakossága meghaladta a 7 milliárdot idén… és ez folyamatosan nő tovább. Emlékszem, az iskolában mi azt tanultuk, 3 milliárdan vagyunk – ez kb 40 éve volt. Azt is mondják, hogy ezen emberek több mint fele 25 éven aluli. 
Meg azt is olvastam, hogy ma több ember él a Földön, mint az eddig éltek összege. Az egyik kedves könyvemben (Jonathan Safran Foer: Extremely Loud and Incredibly Close) Oskar Schell, egy 10 éves kisfiú azt írja a naplójában: “…if everyone wanted to play Hamlet at once, they couldn’t, because there aren’t enough skulls!“. Azaz, magyarul kb ez: “Ha mindenki egyszerre akarná Hamletet játszani, nem tudnák, mert nem lenne elég koponya!”
